Nem hiszek az ember jóságában
Megrendültem Isten hatalmában
Összetörtem a lélek épségében
Kételkedem az élet értelmében.
Nem bízok a sors kegyeltjében
Csalódtam az akarat szellemében
Megfürdök a szeretet győzelmében
Elmerülök a hit erejében.
Nem félek a halál árnyékától
Írtózom a magány béklyójától
Megválok a függőség vasláncától
Menekülök az elmúlás fájdalmától.
Nem kérek a világ nyomorából
Harapnék a tudás almájából
Kortyolnék a diadal mámorából
Szabadulnék a remény rabságából.
2008.12.20. 13:10 Zsoltéhá
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsolteha.blog.hu/api/trackback/id/tr60833425
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek