Elfogadom a sorsomat, nem küzdhetek ellene
Elfogadom, hogy többé már nem szeretsz, pedig jó lenne
Ha magam mellé megint társra találnék
Magányom megszűnne, új életet kezdhetnék.
Elfogadom, hogy bűneimért lakolnom meg kellett
Elfogadom a büntetést, de egyre nehezebb viselnem
A terhet, mely a lelkemet nyomasztja
Egyedül maradtam, mint a kisujjam.
Elfogadom ezt az életet, mely Nélküled oly keserves
Elfogadom, de azt jobb, ha tudod, Kedves
Soha senkit nem fogok ezután ugyanúgy szeretni
Ahogy Te szerettél engem ezelőtt évekig.
Elfogadom, hogy szélmalmokkal harcolni értelmetlen
Elfogadom a vereséget, mit az élettől elszenvedtem
Még nem tudom, hogy a földről felálljak
Vagy várjam az ütést, és csendben meghaljak.
Utolsó kommentek