Nincs szó
Nincs írás
Nincs könny
Nincs sírás
Csak üresség van
Mi beléd költözött
Kinek az arcát látod
A törött tükör mögött?
Nincs test
Nincs lélek
Nincs kezdet
Nincs végzet
Üveges tekintettel
Mindig az ablakot bámulod
Miért kértél életet
Ha végül úgyis feladod?
Nincs kérdés
Nincs válasz
Nincs szenvedés
Nincs bánat
Örök kárhozat vár
A Pokol legmélyebb bugyrában
Megérte szenvedni azért
Hogy boldog lehess egy órában?
Nincs öröm
Nincs nevetés
Nincs boldogság
Nincs beteljesülés
Ha szabadságra vágysz
Törd szét a bilincset
Hogyan kell szeretni
Ezt tőlem úgyis hiába kérded.
2009.04.27. 21:33 Zsoltéhá
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://zsolteha.blog.hu/api/trackback/id/tr331090275
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
Utolsó kommentek