Csak álom
Zöld mező, friss virágok
Most épp egy álmot látok.
Melynek egy hölgy a szereplője
Kinek szomorú a tekintete.
Mindenemet odaadnám
Ha újra nevetni látnám
Az égbolt kiderülne
S lelkünk egybekelne.
Tekintete, melyet rám szegez
A zöld szeme megdelejez
Ajkainak rózsaszírmán
Ajkaimat elringatnám.
De mint minden álom
Ez is tovaszáll
S ébredés után marad
A remény, s a magány
Szeretném, ha szeretnél
Mert az élet oly rövid
Szeretném, ha szeretnél
Mert nélküled még üres is
Szeretném, ha szeretnél
Hogy együtt létezzünk
Szeretném, ha szeretnél
Hogy beteljesüljön a szerelmünk!
Nekem Te vagy a Nap
Te vagy a Hold
Az égen a legfényesebb csillag
Ha Rád gondolok
Feltámad mi holt
S eltűnik a sivatag.
A lényeg, hogy a fények a szemedben
Még csillognak
A lényeg, hogy a lények, kik életet adtak
Már kihaltak.
A lényeg, hogy a lényeg láthatatlan
A lényeg, hogy amit irántad érzek
Halhatatlan.
A test a szervek összessége
A lélek Isten öröksége
A szerv az érzelmek gyűjtőhelye
Az akarat mindhárom lételeme.
Ezek nélkül életednek
Csupán annyi az értelme
Mint a sivatagot megvilágító
Élettelen Holdfénynek.
Ám van egy dolog
Melyről még nem beszéltem
Megléte nagyon fontos
Ez pedig a szerelem.
A legcsodálatosabb érzés
Mely két ember között élhet
Fontosabb lehet mindennél
Amit eddig csak elképzeltél.
Hasonlót érzek én is irántad
Te vagy életem vágyálma
És ha nem jöttél volna rá
Ez egy szerelmi vallomás.
Szeretlek!
Utolsó kommentek